Az év utolsó napján sokan, sokféleképpen fejezik ki jó kívánságaikat barátaik, testvéreik, ismerőseik felé. Folytatva ezt a szokást, egy nem hétköznapi köszöntést fogalmazok meg magunknak.

Korinthusi levél a szeretetről!!

1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

    Az új évben adjon a Teremtő Isten nekünk egészséget, békességet, tiszteletet, szeretetet, megértést,nyugalmat, előrehaladást, eredményes közösségi munkát!

    Azt kívánom magunknak még, hogy a z Országos Roma Önkormányzatban bármilyen csoda folytán legyen átláthatóság, eredményesség, tisztaság, erkölcs, közösségi felelősség, szakmaiság, újjászületés személyenként, hogy végre mindenki megelégedéséére, a magyarországi cigány közösség érdekei legyenek a fő irányvonalak munkánk során! 

    Azt kívánom magunknak, hogy az ország vezetői minden magyar polgár felelős vezetői legyenek, s lássanak el a legmesszebb lévő városok, falvak, tanyák,telepeire is, és hallják meg az ottani hangokat, véleményeket, lássák meg a hétköznapi "a Magyarország erősödik" életképeit!

    Azt kívánom még magunknak, hogy az egyházak, karitatív szervezetek, projekt orientált  nem roma szervezetek ne csak a támogatott időszakban,( ha van forrás, nagyon szeretnek minket cigányokat istápolni) ha nem azon túl is( források nélkül is) tegyék a dolgukat önzetlenül, felebaráti szeretetből. Had lássuk végre, hogy a templomok megtelnek szegény vágyakozó ( hajléktalan, cigány, elnyomottak, stb.) emberekkel,  had legyen végre átfogó pasztoráció! 

Azt kívánom magunknak, hogy minden házban ropogjon a tűz, legyen kenyér, olaj, must az asztalon. A békesség, egészség legyen örök lakótársunk életünk során, nem csak 2017-ben!

BÚÉK 2017

AHI

Az 1993. évi LXXVII. törvény adott először lehetőséget arra, hogy a hazai roma közösség képviseltesse magát az önkormányzati választásokon, autonóm cigány kisebbségi önkormányzatokat létrehozva. A 17. § így szólt: "A kisebbségek társadalmi szervezeteket, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre."

Az első két ciklusban Farkas Flórián vezette az országon önkormányzatot, míg a következő két ciklusban (egy rövid időre Horváth Aladár, majd) Kolompár Orbán. Majd 2010-ben jött újra Farkas Flórián. (Ezt a "különös" időszakot egy külön blogbejegyzésben fogom majd kielemezni, mert úm. "megér egy misét".) Farkas Flórián után jött Hegedűs István, majd nem sokkal rá Balogh János. Hegedűs István elnöklése óta látok bele igazán mélyen a dolgok sűrűjébe - mi hogyan történik a vezetői döntéshozatalban és miért, pedig már magam is a negyedik ciklusomat töltöm. Még szállóigévé is váltam Farkas Flóriánnak köszönhetően, aki a következő mondatot több képviselőtársának is elmondta: "vigyázzatok, mert úgy jártok mint Aba-Horváth, két nap alatt lenullázlak benneteket". Sem Farkas Flóriánnál, sem Kolompár Orbánnál nem tartoztam a "kedvenc" kategóriába. Megjegyzem, Kolompár Orbán jobban "megbecsülte" a képviselőit, mint elődje (merthogy alapvetően jobb stratéga volt). Emlékezhetünk, hogy 2006-ban hogyan nyert 25-28-ról 27-26-ra, s így regnált másodjáéra is Kolompár Orbán.

Minden elnöknek volt egy rossz szokása. Körülöttük annak a néhány "kiválasztottnak" (5-8 fő) volt jó a helyzete, a többieknek folyamatosan helyezkedni kellett. A mindenkori ORÖ elnök a hivatalvezetőjével együtt úm. "élet és halál ura" volt. Mondhatni egyfajta avitt tekintélyelvű, és nem demokratikus szervként működött az egész hivatal. Egyes képviselőket a vezető kénye-kedve szerint égbe emelhettek (főként anyagilag, hiszen szakmai mennybemenetelről sajnos nem beszélhetünk) míg másokat pokolba taszíthattak. Ebből következően azon a képviselők tudtak ebben a felállásban érvényesülni, akiknek saját stabil küldetése, közösségi felelőssége nem volt. Minden időszakban (mivel nem volt gépi szavazásra lehetőség) a szavazatoknál a kézfelemelés egyfajta kontrollal is járt, mert aki nemmel szavazott, az várhatta a retorziót. Így működött - és sajnos működik ma is - az Országos Roma Önkormányzat. Minden testületi ülés előtt "füstölnek" a telefonvonalak, megy a klikkesedés, az amőba-játék (kik lesznek többségben), ezzel együtt az ígérgetések, amelyek lassan már paradicsomi állapotokat kellett volna eredményezzenek (ha lenne valóságalapjuk). Sok ORÖ képviselő megjegyezte már, hogy a képviselők Hegedűs István idejében voltak leginkább megbecsülve, emberszámba véve (és ez már valódi, és nem csak hatalomstratégiai megbecsülés volt).

Érdemi szakmai munka alig-alig fedezhető fel a testület munkájában. Bár azt el kell ismerni, voltak és vannak aprócska eredmények is, de azok elenyészőek ahhoz viszonyítva, amennyi forrást erre a területre biztosítottak. Hatékony, minden képviselőt bevonó közösségi munka nélkül lehetetlen a magyarországi roma közösség érdekeit egységesen megjeleníteni, helyzetüket előre mozdítani. Elméletben mindenki tudja és látja a megoldást, azonban a gyakorlati megvalósítás helyett a cigányügy nem mássá vált, mint negatív kommunikációvá. Igen, kommunikáció a valóság helyett, mert a valóságot az alábbihoz hasonló életképek, szociofotók adnák... 

Bárhol van ilyen az országban, az közös szégyenünk. Nem tudjuk hangunkat hallatni a forráselosztásnál, az érdekek érvényesítésénél, projektek bírálatainál. Az is elmondható, hogy a szegények, sőt a mélyszegények száma is naponta gyarapszik. A telepeken, a falvakban a munkanélküliség az egekbe szökött, egyedüli alternatíva a közmunka (különösen az ország északi-keleti részén). Mára ott tartunk, hogy a közös bohóckodásunk érdemeként a roma felzárkóztatásra szánt pályázati forrásokat nagyrészt (a roma ügytől a hétköznapokban kényesen elzárkózó, a nem cigány híveket elveszteni nem akaró) egyházak, karitatív szervezetek és (nem cél-, hanem) projekt-orientált nem-roma civil szervezetek kapják készhez. Ebből felemelkedés, felzárkóztatás szinte biztos, hogy nem lesz.

Ideje lenne a múlt hibáit elemezni, értékelni, és minden érdeme mellett süllyesztőbe dobni. Azonnal kialakítani egy új, felelős szemléletet, gyakorolni egy új, szakmaibb hozzáállást, amelyben a képviselőknek nem a magánérdeke, hanem a közösségi érdek válik munka és életcéllá. Meggyőződésem, hogy a mindenkori kormányzat romaüggyel foglalkozó intézményei, személyei alig várják, hogy ez az új szemlélet mibennünk megjelenjen, kikristályosodjon, mert akkor értelmet kap újra az együttműködés. Mindent újra lehet tervezni, ha van újjászületés. Ha ez nem történik meg, akkor tovább folytatódik a bohózat, ami nem más: 

 AHI, 2016.12.29.

Karácsonykor a szeretet ünnepén képesek, és hajlandóak vagyunk arra, hogy szeressünk!

    Közösségi képviselőként azonban más megvilágításban is látom a szeretet "mondanivalóját, igazi értékét"! Hónapok óta nyomaszt Országos Roma Önkormányzati képviselőként az, ahogyan a képviselőket megítélik, kollektív bűnösségre ítélve! Ugyanakkor az is lélekbe vágó, ahogyan a közösségünket a döntéseinkkel,testületi befolyásolásunkkal nem tudjuk segíteni, érdekeiket képviselni, valódi országos közösséget formálni! 

    A sok-sok hazugság, mellébeszélés helyett azonban egyszerűbb, ha őszintén nyitunk egymás felé, s így keressük meg a közös mondanivalót, tenni való dolgainkat. Arra vállalkozok, hogy belső látásaimat (amit látok, hallok, megtapasztalok) osszam meg veletek, úgy, hogy veletek együtt mélyre, a gyökerekig megyünk vissza, mert csak ebben az esetben lehet "újjá" születés. Már pedig ma Magyarországon csodára van szükség, hogy cigány közösségünk egymásra találjon, bizalmat építsen, s közös értékeket határozzon meg. Megakarom találni veletek együtt a felelősöket, akik miatt ilyen mélyre jutottunk!!!

    Azt érzem, látom, tapasztalom, hogy akiknek együtt kellene működni velünk (Kormány, Minisztériumok, Államtitkárok, Egyházi vezetők, országos roma vezetők) elvesztették a bizalmukat, együttműködési hajlandóságukat. Meguntam a "homokba dugom a fejem" magatartást, s elkezdek egy őszinte párbeszédet egy teljesen új aspektusból: ahogyan én látom, tapasztalom. Az a célom, hogy az ország cigány képviselőit, közösségét írásaimon keresztül valódi helyzetbe tudjam hozni, hogy vége legyen a találgatásnak, pletykának. Azt akarom, hogy aki akarja, az a valóságot lássa.

     Ezzel a cselekedettel azt fejezem ki, hogy nem tetszik, ahogyan a közösségi dolgaink haladnak, ahogyan a döntéseket hozzák rólunk, s ahogyan a forrásokat osztják szét nélkülünk, mindezt ránk szabva, könyvelve!

    Legfőképpen azt akarom elérni, hogy az Országos Roma Önkormányzatba végre a képviselői eskühöz híven, a magyarországi roma közösség érdekei jelenjenek meg, ne csak klikkesedések, csoportosulások, belső érdekek, felosztások legyenek fontosak a képviselők számára. Lemerem nagy biztonsággal írni, hogy ma is vannak tisztességes roma képviselők az ORÖ-ben!!!

    Sok új, és érdekes információt fogok megosztani, remélhetőleg hozzásegítve az olvasókat, követőket ahhoz, hogy a ködösítésnek legyen vége, s minden döntésért, határozatért legyenek meg a felelősök!

AHI

Keresztény emberként az alábbi hangokkal és gondolatokkal kívánok nektek Áldott, Békés Ünnepeket!

Első blogbejegyzésem még  némi segítséggel készül, de ha a Jóisten is úgy akarja, kívánom hozzon áldást rátok ezen ünnepi időszakban! 

"Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig." 1 Korintusiaknak 4,12-13

Ugye? Mintha csak Rólunk szólna... 

"Áldott Békés Karácsonyi ünnepeket kívánok minden embernek! Férfinak, nőnek, gyermeknek.Legyen bőre színe barna, sárga, vagy fehér. Legyen vallása keresztény, netán egyéb.Nyelve, nemzetisége magyar, roma, bármilyen. Csak a szíve jó legyen, ezt kérem. Isten áldása kísérjen titeket az úton. Azt kívánom Nektek - a Szeretet várjon minden általúton." (P.T.)

Álljon Itt a Basily Boys karácsonyi zenefeldolgozása, amolyan igazi gipsy swingesen, a nagy Django után szabadon:

 És persze a Gipsy Jazz Symphonic örökzöld dallamai:

És végül a Nemzetközi Roma Himnusz, melyet 1971-ben, a Londonban tartott első Roma Világkongresszuson fogadtak el (egy igen régi cigány népdalt gondolt újra benne Žarko Jovanović Jagdino, aki eredetileg indulónak szánta, de a jelenlevők egyhangúan himnusznak kiáltották ki), s mely dala maga is egy fohász, egy verses könyörgés az Úrhoz, és melyet illik, illene mindannyiunknak ismernünk. Igen, a zene is egy út az Úrhoz, és mi ezen az úton különösen tehetségesek vagyunk, legyünk hát büszkék erre! A Gandhi Gimnázium növendékeinek előadásában (sajnos zsebre tett kézzel, de talán ez is szimbolikus: a tehetség mellé a kultúrát is társítanunk kell, hosszú út vár még ránk):

A cigányság hivatalosan is elismert nemzetközi himnusza tehát a a Gelem, gelem kezdetű dal. Emellett azonban egy másik költemény két különböző dallamváltozata is himnuszként vált ismertté a magyar cigányság körében. Igen, a Zöld az erdő zöld a hegy is-ről van szó. Egy Bari Károly által gyűjtött népmese alapján Varga Gusztáv írt rá dalszöveget magyarul, Orsós Jakab pedig beás nyelven. A dallamot ugyancsak egy népdal/műdal átdolgozásával a Kalyi Jag együttes szerezte (a Lungoj o drom angla mande - „Hosszú az út előttem” - című lemezükön jelent meg Könyörgés címmel). Miután a dal beásul hangzik el, ezért a beások körében azonnal nagy népszerűségre tett szert, és azóta sokak szemében, szívében ez a beás himnusz.Ugyanennek a szövegnek a magyar nyelvű változatát egy másik, gyorsabb dallammal dolgozta fel az Ando Drom együttes, amely szintén gyorsan népszerű lett a cigányság körében. Ezt a változatot a nagy nyilvánosság előtt először Horváth Aladár minősítette himnusznak, 1993-ban, az Egerben rendezett roma polgárjogi tüntetésen. Ennek hatására ezt a dalváltozatot sokan a „magyarországi cigányság himuszának” (igen, nemcsak a beás testvéreinké immár) tekintik. Az utóbbi időben, főként vallásos cigány közösségek az utolsó két sor helyett inkább azt éneklik: Megáldottál, megváltottál, / Országodba befogadtál.

Tudom többségünk szegény. De legyünk büszkék kultúránk értékeire. És küzdjünk azért, hogy egyenlőek legyünk, s büszkék lehessünk cigányságunkra. Ne szégyellnünk kelljen azt. Blogom ennek érdekében a továbbiakban a kulturális és vallási tartalmak mellett roma közéleti kérdéseket fog boncolgatni. Reagálva a mindennapok anomáliáira. Olvassátok, kommenteljétek, osszátok, s kívánom mindannyian tanuljunk, gazdagodjunk majd belőle. Isten áldjon benneteket!

Aba-Horváth István

Ui.: Köszönet ezen első bejegyzés kulturális tartalmakért kollegámnak, Dr. Pávay Tibornak, a Roma Tehetséggondozó Közhasznú Alapítvány vezetőjének, a 2009-es év HBM-i Tolerancia Díjasának.